Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Gyakran rendkívül pozitív előzetes eredmények vannak egy nagyon súlyos egészségügyi állapotú természetes termékkel kapcsolatban, és nincsenek nyomon követő vizsgálatok. 2005-ben egy klinikai vizsgálat kimutatta, hogy egy általános étrend-kiegészítő segített jelentős javulást elérni a sclerosis multiplexben. Szerencsére a kezdeti vizsgálat óta jelentős további tanulmányokat végeztek, amelyek azt is bizonyítják, hogy az alfa-liponsav táplálékkiegészítése jelentős előnyöket eredményezhet a sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, amely néha gyengítő és nyomorító neurológiai betegség.
A sclerosis multiplex progresszív idegzavarok szindrómája, amely általában a felnőtt élet korai szakaszában fordul elő. Ezt az idegsejtet körülvevő mielinhüvely fokozatos elvesztése okozza. Ezt a folyamatot demielinizációnak nevezik. Ennek a mielinhüvelynek az egyik legfontosabb funkciója az idegimpulzus átvitelének megkönnyítése. A mielinhüvely nélkül az idegfunkció elvész. A tünetek azoknak az idegeknek felelnek meg, amelyek elvesztették mielinhüvelyüket, és magukban foglalják a mozgás- és érzékszervi funkciók zavarait, beleértve a homályos látást, szédülést, izomgyengeséget és bizsergő érzéseket A diagnózist megerősíti a demielinizáció bizonyítékainak kimutatása a mágneses rezonancia képalkotáson (MRI).
Az SM autoimmun betegség — olyan betegség, amelyben az immunrendszer idegen fehérjékként támadja meg a test szöveteit. Úgy gondolják, hogy az idegsejtek szabad gyökök okozta károsodása az autoimmun folyamat egyik fő kiváltója. A szabad gyökök erősen reaktív molekulák, amelyek kötődhetnek a sejtvegyületekhez és elpusztíthatják őket. Az SM-ben a szabad gyökök károsodása olyan sejtkomponenseket tesz ki, amelyek általában rejtve vannak az immunrendszer előtt, ezáltal elindítva az antitestek képződését ezekkel az összetevőkkel szemben. A szabad gyökök szerepet játszanak a mátrix metalloproteináz (MMP) aktiválásában is, amely fontos közvetítője a fehérvérsejtek agyba és gerincvelőbe, azaz a központi idegrendszerbe (CNS), azaz az agyba és a gerincvelőbe történő transzportnak. Az SM előrehaladásához a fehérvérsejteknek be kell jutniuk a központi idegrendszerbe. Tehát az MMP életképes célpont a további demielinizáció elleni védelem érdekében.
Az alfa-liponsav (ALA) egy vitaminszerű anyag, amelyet gyakran „a természet tökéletes antioxidánsaként írnak le. Ezt a címet azért kapta, mert ez egy nagyon kicsi molekula, amely hatékonyan felszívódik és könnyen áthalad a sejtmembránokon, beleértve a vér-agy gáton is. Ellentétben az E-vitaminnal , amely elsősorban zsírban oldódik, és C-vitaminnal , amely vízben oldódik, az ALA képes eloltani a vízben vagy a zsírban oldódó szabad gyököket mind a sejten belül, mind kívül az intracelluláris terekben. Ezenkívül az ALA meghosszabbítja a C- és E-vitamin, valamint más antioxidánsok biokémiai élettartamát.
ALA kimutatta, hogy képes elnyomni és kezelni az MS állatmodelljét, a kísérleti autoimmun encephalomyelitis (EAE). Ezek az állatkísérletek további vizsgálatokhoz vezettek. Az EAE és az MS sérüléseinek kialakulásának kezdeti szakaszában a szabad gyökök reaktív oxigénfajtái károsítják a vér-agy gátat. Általában ez a védőgát megakadályozza a nagy molekulák, valamint a fehérvérsejtek átjutását az agyba. Miután a vér agyi gát megsérült, a T-limfociták és más fehérvérsejtek migrációjához vezet a központi idegrendszerbe.
Kimutatták, hogy az ALA megakadályozza az EAE klinikai tüneteinek kialakulását patkányokban, mivel képes csökkenteni a fehérvérsejtek központi idegrendszerbe való infiltrációját. Ezenkívül élő sejtképalkotó technikák alkalmazásával a kutatók azt is vizualizálták és mennyiségileg értékelték, hogy az ALA közvetlen képességgel rendelkezik a BBB stabilizálására is. Ezenkívül az ALA azt is megmutatta, hogy képes gátolni a központi idegrendszerben belüli gyulladás előmozdításával járó különféle vegyületek képződését, és gátlásuk egy másik mechanizmust biztosít az ALA megfigyelt hatásainak magyarázatára a kísérleti modellben.
Az első klinikai vizsgálatot, amely az ALA hatásainak meghatározására törekedett MS-ben szenvedő betegeknél, 2005-ben tették közzé. Harminchét MS beteget véletlenszerűen osztottak be a négy csoport egyikébe: placebo, ALA 600 mg naponta kétszer, ALA 1200 mg naponta egyszer és ALA 1200 mg naponta kétszer. Az alanyok csak 14 napig szedték a kapszulákat. A farmakokinetikai adatok azt mutatták, hogy az 1200 mg ALA-t szedő alanyok szérumszintje lényegesen magasabb volt, mint a 600 mg-os ALA-t szedőknél, és hogy a csúcsszintek jelentősen eltértek az alanyok között. Más szavakkal, egyes embereknek több ALA-ra van szükségük, mint másoknak, hogy klinikai előnyt érjenek el. Minél magasabb az ALA szintje, annál nagyobb a mátrix metalloproteináz 9 szintjének csökkenése (MMP-9). Ez a vegyület, az MMP-9, összefügg az SM betegségaktivitásával. Ezért minél nagyobb az ALA dózisa, annál nagyobb a klinikai előny. Az ALA és az adhéziós molekula között szignifikáns dózis-válasz kapcsolat is volt, amely segít a fehérvérsejtek központi idegrendszerbe történő szállításában. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ALA jól tolerálható, és hasznos kiegészítőnek tűnik az SM kezelésében.
E lenyűgöző eredmények ellenére az ALA klinikai előnyeivel kapcsolatos kutatások lassan fejlődtek az SM-ben. A kezdeti tanulmány óta végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a csodálatos természetes vegyület előnyös része lehet bármely MS kezelési tervnek. Például egy kettős vak vizsgálatban 52 relapszus-remitáló SM-ben szenvedő betegnél vizsgálta az ALA hatását a citokinek néven ismert gyulladásos vegyületek szintjére. 12 hétig ALA-t (1200 mg/nap) vagy placebót kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy bizonyos kulcscitokinek szintje szignifikánsan csökkent az ALA csoportban a placebo csoporthoz képest. Mivel ezeknek a kulcscitokineknek a szintje általában megfelel a tünetek súlyosságának, ezek az eredmények ismét alátámasztják a napi 1200 mg ALA fogyasztását MS-betegeknél.
Egy másik tanulmány ugyanazon betegeken is kimutatta a teljes antioxidáns kapacitás jelentős javulását a placebo csoporthoz képest, míg egy másik kimutatta, hogy az ALA kritikus fontosságú volt a demielinizáló károsodás lelassításában.
A szervezet antioxidáns aktivitásának egyik kulcsmarkerje a kéntartalmú molekulák, például ALA és glutationszintje. Szabad, aktív formájukban tiolok, de amikor antioxidáns hatásukat hajtják végre, más kéntartalmú molekulákhoz kötődnek, és diszulfidkötéseket képeznek a pro-oxidáns semlegesítésére. A folyamat során a tiolok, például az ALA és a glutation is inaktívvá válnak. Ezért a tiolok és a diszulfid molekulák aránya fontos marker az antioxidáns állapotnak. Minél magasabb a tiolszint, annál nagyobb a védelem.
A tiol-diszulfid homeosztázis vizsgálatára a látóideg MS gyulladásának epizódja során, amely látászavarokhoz vezet, a kutatók a vizuális kiváltott potenciálnak nevezett mérést alkalmaznak. Ez magában foglalja a fejbőrön rögzített elektromos jel mérését, közvetlenül a szem felett, fényingerre reagálva. A beteg váltakozó sakktábla mintázatú képernyő előtt ül. Aktív SM-betegeknél az idegimpulzus átvitele lelassul. Az eredmények hullám formájában jelennek meg. A kutatók mérik az inger megadásának időpontját és a P100 néven ismert legmagasabb hullám kialakulását. Ez egy nagyon megbízható és bevált módszer a látóideg működésének értékelésére MS -ben.
A vizsgálat eredményei drámai összefüggést mutattak a tiolok aktív formái és a P100 idő között. Amikor az egyensúlyt több diszulfiddal és kevésbé aktív tiollal döntötték, összefüggés volt a látóideg gyulladásával és diszfunkciójával. Az aktívabb tiolcsoportok a jobb méregtelenítéshez, a sejtjelátviteli mechanizmusokhoz és az általános antioxidáns védelmi mechanizmusokhoz is kapcsolódnak.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ALA kiegészítése nagyon javasolt a látóideg demielinizációjának megelőzésére vagy legalábbis jelentősen lelassítására és az MS-betegek látási funkciójának megőrzésére.
A kutatás kimutatta, hogy az alfa-liponsav kulcsfontosságú lehet az MS-ben szenvedő betegeknél. Íme néhány iránymutatás. Először is, az ALA két formája van, amelyek R és S jelzéssel rendelkeznek. Ezek kémiailag egymás tükörképei. Az R izomer az előnyben részesített forma, mivel természetesen szintetizálódik a szervezetben, és hatékonyabban felszívódik, mint az S izomer, alacsonyabb dózisokat igényel és szignifikánsan magasabb koncentrációkat eredményez, mint az S izomer. Ha a szokásos ALA -t, az R és S forma keverékét alkalmazzuk, az adag napi 1200 mg. R forma használata esetén az adag 600 mg-ra csökkenthető.
AzALA rendszeres azonnali kiadású termékként és időzített formában is elérhető. Úgy tűnik, hogy a meglévő bizonyítékok nem támasztják alá az időre szabott kiadású termék használatának előnyét. Valójában úgy tűnik, hogy az azonnali felszabadulású készítményeket jobban használják. Az ALA gyorsan felszívódik az adagolás arányosságával - ami azt jelenti, hogy nagyjából ugyanaz a százalék felszívódik, függetlenül attól, hogy az adag 50 vagy 600 mg. Az alfa-liponsav abszolút biohasznosulása radioaktív vizsgálatok alapján azt mutatja, hogy a beadott dózis körülbelül 93% -át teszi ki. Míg az idővel felszabaduló ALA lassabban szívódik fel, nem eredményezett olyan magas csúcsértéket, mint az azonnali felszabadulás, és az abszorpció sem volt olyan magas, mint az azonnali felszabadulási forma. Úgy tűnik, hogy az orális ALA esetében a legnagyobb klinikai előnyökkel jár, ami szükséges az, hogy elárasztsa vagy túlterhelje a máj azon képességét, hogy megragadja az alfa-liponsavat, és ezáltal lehetővé tegye azt az általános keringésbe, ami a vérszint gyors emelkedéséhez és más létfontosságú szövetekbe juttatásához vezet. Úgy tűnik, hogy ez a cél a legjobban azonnali felszabadulású termékekkel érhető el, és valószínűleg a legjobb, ha az adagot naponta egyszer veszik be, szemben az osztott dózisokkal.
Kérjük, ne feledje, hogy a sclerosis multiplex határozottan egy „multifaktorális” betegség, ami azt jelenti, hogy annak előrehaladásának hatékony megállítása érdekében számos különböző tényezővel kell foglalkozni. Vannak más természetes vegyületek is, amelyek szintén nagyon hasznosnak tűnnek, különösen a halolaj és kurkumin készítmények. A fent áttekintett kutatás egyértelműen azt jelzi, hogy a alfa-liponsav minden bizonnyal fontos terápiás eszköz. A sclerosis multiplex esetén úgy tűnik, hogy a hatékony dózis napi 1200 mg tartományban van.
FELELŐSSÉGKIZÁRÓ NYILATKOZAT:A jelen blognak nem célja diagnózis felállítása...
Ez a blog nem alkalmas diagnosztizálásra, kezelésre vagy orvosi tanácsadásra. További információk. Ennek a blognak a tartalma kizárólag tájékoztató jellegű. Kérjük, hogy az esetleges orvosi vagy egészségügyi diagnosztizálással vagy kezelési lehetőségekkel kapcsolatban konzultáljon orvossal vagy más egészségügyi szakemberrel. Az ezen a blogon szereplő információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsát. A blogban található – konkrét termékekre vonatkozó – állítások nem alkalmasak betegségek diagnosztizálására, kezelésére, gyógyítására vagy megelőzésére.
