Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Az acetil-L-karnitint (ALC vagy ALCAR) új kezelésként tanulmányozták depresszió, kognitív károsodás, Alzheimer-kór, figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD), zaj okozta halláskárosodás, acetaminofén (pl. Tylenol) túladagolás, máj encephalopathia és egyéb állapotok kezelésére.
L-karnitin egy aminosav , amely főleg húsokban és tejtermékekben található. Lenyelés után az L-karnitin átalakítható acetil-L-karnitin ALCAR), amely a test minden részébe jut, és könnyen átjut a vér-agy gáton, hogy döntő sejtfeladatokat végezzen. Például az ALCAR-ra szükség van a sejtmembrán funkcióihoz, a neurotranszmisszióhoz, az esszenciális zsírsav-anyagcseréhez, az energia-anyagcseréhez és az antioxidáns védelemhez (Pettegrew et al., 2000). A preklinikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az ALCAR növelheti a neuroplaszticitást (az idegsejtek új kapcsolatok létrehozására való képességét) és a neurogenezist (új agysejtek növekedését) a hippokampusban (ahol érzelmi emlékeket tárolnak) és a prefrontális kéregben (magasabb szintű gondolkodás és érzelmi reakciók modulálása) (Wang és Pae 2017).
Bár összességében az ALCAR biztonságosabb és alacsonyabb mellékhatásokkal rendelkezik, mint a vényköteles antidepresszánsok és a kognitív károsodás kezelésére használt gyógyszerek, vannak hátrányai. Az első az, hogy az ALCAR lassan lép hatályba. Előfordulhat, hogy az előnyök nem láthatók, vagy két-négy hónapig. A második az, hogy a legtöbb betegnek sok tablettát kell bevennie, átlagosan három 500 mg-os tablettát naponta egyszer vagy kétszer. A harmadik az, hogy az ALCAR-nak a következő mellékhatásai lehetnek: hasmenés, kellemetlen szagú vizelet, székrekedés, hányinger és dyspepsia (emésztési zavar vagy gyomorfájdalom). A kevésbé gyakori mellékhatások közé tartozik az álmatlanság, izgatottság és fokozott étvágy.
Bár 10 kettős vak, randomizált, placebo-kontrollos (DBRPC) vizsgálatot végeztek az ALCAR-ról depresszióra vonatkozóan, azok jelentős előnyöket mutattak elsősorban idős betegeknél, dysthymia (krónikus enyhe vagy közepes depresszió) szenvedő betegeknél és olyan betegségben szenvedőknél, mint a fibromialgia vagy a rák (Wang et al., 2014). A régebbi tanulmányok közül sok elavult módszertant használt, amelyeket a mai szabványok nem tekinthetnek magas minőségnek.
Mindazonáltal az ALCAR sok depressziós beteg számára előnyös. Ez tulajdonítható a sejtfunkciókra, az energia-anyagcserére és a neurotranszmisszióra gyakorolt általános pozitív hatásának. Ezenkívül az idősebb betegeknél előfordulhat egy „vaszkuláris depressziónak” nevezett állapot, ami depressziót jelent, amely az agy hangulati vagy hangulattal kapcsolatos funkciókban részt vevő területeinek vérellátásának csökkenésével jár. Ilyen esetekben az agy vérellátásának vagy perfúziójának javítása javíthatja a hangulatot, a tájékozódást, a kognitív funkciókat, a memóriát és a viselkedést.
Bár az ALCAR nem a súlyos depresszió első vonalbeli kezelése, ezt szem előtt kell tartani a disztímiában, esetleges cerebrovaszkuláris elégtelenségben, fibromyalgiában vagy a vényköteles antidepresszáns gyógyszerek tolerálására képtelenségben szenvedő betegeknél.
Az 1980-as évek óta kutatások vizsgálták az ALCAR alkalmazását neurodegeneratív betegségek kezelésére, beleértve az életkorral összefüggő kognitív hanyatlást, enyhe kognitív károsodást, érrendszeri demenciát és Alzheimer-kórt. Ezekből a tanulmányokból meg lehet határozni azon egyének típusait, akik nagyobb valószínűséggel reagálhatnak az ALCAR-ra.
A kognitív károsodással és a demenciával kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy az ALCAR a leghatékonyabb azoknál a betegeknél, akiknél a cerebrovaszkuláris elégtelenség hozzájárult a mentális képességek csökkenéséhez. Az öregedéssel a legkisebb kapillárisokon keresztüli keringés csökken, megfosztva az agysejteket az oxigéntől és a tápanyagoktól. Ahogy a sejtek gyengülnek, érzékenyebbé válnak a károsodásra vagy az apoptózisra (sejthalál) a perfúzió kis csökkenése miatt, amely akkor fordulhat elő, ha az egyén kiszáradódik vagy túlmelegszik, műtéten megy keresztül, csökken a vérnyomás, túlzott fizikai aktivitás, kezeletlen alvási apnoe vagy traumás sokkot tapasztal.
Szédülés, gyengeség, átmeneti zavartság, beszéd- vagy emlékezési nehézség, mentális lassúság, végrehajtó funkciókkal kapcsolatos problémák (tervezés, szervezés és elvégzés), hirtelen gyengeség vagy esés lehetnek az érrendszeri elégtelenség jelei. Az agyi érrendszeri elégtelenség összefüggésbe hozható a viselkedés változásaival is, például apátiával (érdeklődésvesztés), szorongással vagy depresszióval. A cukorbetegség, az érelmeszesedés és a szívbetegség jelenléte további kockázati tényezők.
A diffúz érrendszeri elégtelenségre utaló bizonyítékok megtalálása egy idősebb beteg agyvizsgálatán annyira gyakori, hogy gyakran „normálisnak tekintik az életkor szempontjából”. Következésképpen az egészségügyi szakemberek gyakran azt mondják az ilyen betegeknek, hogy a vizsgálata „normális” volt. „Ha azonban ez a megállapítás olyan betegnél fordul elő, akinek olyan tünetei vannak, amelyek vaszkuláris elégtelenséggel járhatnak, a helyzetet és az agyi vizsgálatot újra kell értékelni. Amikor az idegsejtek küzdenek a túlélésért, érdemes jobb oxigén- és létfontosságú tápanyagellátást biztosítani számukra a további veszteség megelőzése és bizonyos esetekben a sejtek helyreállításának elősegítése érdekében. Egy kicsit több antioxidáns védelem is segíthet. Az ALCAR, a nootropikumok, a cerebrovasodilatátorok (olyan vegyületek, amelyek elősegítik az erek szélesebb megnyitását), a tápanyagok és a adaptogén gyógynövények javíthatják a mitokondriális funkciót, erősíthetik a sejtek védekezését és fokozhatják a gyógyulást.
Csak körülbelül 10% vagy kevesebb demenciában szenvedő betegnél van tiszta érrendszeri demencia. A demenciában szenvedő betegek körében azonban 75% -ának van bizonyítéka érrendszeri betegségekre. Túl gyakran, amikor a beteg demenciát vagy Alzheimer-kórt diagnosztizálnak, a neurológiai vizsgálat és a kezelési kísérletek leállnak. Az ilyen betegek azonban gyakran idősebbek, ezért valószínűleg bizonyos fokú érrendszeri elégtelenségük van, ami az agyi vizsgálat során nyilvánvaló lehet. Érdemes megpróbálni kezelni az érrendszeri elégtelenséget ALCAR-nal és más agyi fokozókkal, még akkor is, ha az elsődleges diagnózis demencia, mert csak egy részleges javulás nagy változást hozhat a beteg, a család és a gondozók életminőségében.
Az ALCAR-nak helye van a vaszkuláris kognitív károsodás (VCI) kezelésében, amint azt a közelmúltbeli DBRPCT kimutatta (Young et al. 2018). Ebben a vizsgálatban 56 vaszkuláris kognitív károsodásban szenvedő beteget, akik már donepezilt (Aricept) szedtek, vagy napi 1500 mg ALC-t, vagy placebót kaptak 28 héten keresztül. Az ALCAR-ot kapó csoportban a Montreali kognitív értékelés pontszáma szignifikánsan javult a placebo csoporthoz képest. Az agyműködés egyéb tesztjeinek pontszáma azonban nem különbözött egymástól. Az ALCAR legnagyobb fejlesztése a figyelem és a nyelvi funkciók voltak.
Az élő szervezetek annyira összetettek, hogy nem szabad meglepni bennünket, ha felfedezzük, hogy az öregedő sejtek jobban teljesítenek, ha több tápanyagot kapnak bonyolult sejtgépezetük megerősítéséhez. Az egyik ígéretes vitamin- és táplálékkészítmény, az úgynevezett „NF”, javította a kognitív tüneteket és más agyi funkciókat. Az NF folsavat, B12, E-vitamint, S-adenozil-metionint, N-acetilciszteint és acetil-L-karnitinttartalmaz. A korai stádiumú, középstádiumú és későbbi stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő betegek vizsgálataiban az NF-et kaptak szignifikánsan jobb pontszámot értek el a neuropszichiátriai intézkedésekben, beleértve a memória- és kognitív teszteket is (Chan et al. 2008; Remington et al. 2009, 2015). Az ezekben a vizsgálatokban részt vevő betegek jól tolerálták a képletet. Súlyos mellékhatásokról nem számoltak be. További tanulmányokra van szükség ezen biztató eredmények megerősítéséhez. A képlet minden összetevőjének megvannak a maga egészségügyi előnyei, és kevés mellékhatású. A cerebrovaszkuláris érrendszeri elégtelenségben szenvedő egyének esetében a cerebrovasodilatátor, például a Picamilon további perfúziót biztosíthat.
Ahogy a túlzott napsugárzás oxidatív károsodást okozhat a szem lencséjében és retinájában, hasonlóképpen, a túlzott zaj expozíció oxidatív károsodást okozhat a belső fülben, ami hozzájárul a halláskárosodáshoz. Tanulmányok kimutatták, hogy a antioxidánsok bizonyos kombinációi védelmet nyújtanak a zajnak kitett tartós károsodástól (Choi és Choi 2015). Minden antioxidáns védi a sejtek különböző részeit, amelyek lehetővé teszik számunkra a hallást. Kombinálva ezek az antioxidánsok szinergikus hatásúak, vagyis fokozzák egymás hatékonyságát. Egy kombináció, az ALCAR plusz folát és E-vitamin jelentősen csökkentette a sejtkárosodást és a halláskárosodást (Dhitavat, et al. 2005) magnézium és A-vitamin szintén előnyös volt. Az antioxidánsok akkor voltak a leghatékonyabbak, ha zajsugárzás előtt adták be, az expozíció után 4 órán belül, és amikor az expozíció után 9 napig folytatták.
Az ALCAR ADHD vizsgálatai vegyes és nem meggyőző eredményeket mutattak. Ezek az ellentmondások azt jelezhetik, hogy előnyösebb az altípusok számára, nem pedig az ADHD általános szempontjából. Például egy 112 ADHD-s gyermeket bevonó 16 hetes BDRPC-vizsgálatban végzett negatív eredmények újraelemzése jelentős előnyöket talált azoknál, akiknél az ADHD figyelmetlen, nem pedig hiperaktív vagy vegyes formái voltak (Arnold et al., 2007). Ezenkívül több ADHD-vizsgálat mindössze hat hétig tartott, ami talán nem volt elég hosszú az ALCAR hatásának kimutatásához.
Az acetil-L-karnitin (ALC vagy ALCAR) továbbra is nagy érdeklődésre számot tartó molekula a kutatók számára, mivel annyi fontos funkciót azonosítottak a preklinikai kutatások során. A génaktiválásra, transzkripcióra, a metilezésben részt vevő gének védelmére és számos más funkcióra gyakorolt hatások a terápiás lehetőségek csábító menüjét jelzik. Az ALCAR-ot és más kiegészítőket alkalmazó stratégiai kombinációk a test sejtjeinek javítására és védelmére folyamatos vizsgálatokat igényelnek.
Referenciák:
FELELŐSSÉGKIZÁRÓ NYILATKOZAT:A jelen blognak nem célja diagnózis felállítása...
Ez a blog nem alkalmas diagnosztizálásra, kezelésre vagy orvosi tanácsadásra. További információk. Ennek a blognak a tartalma kizárólag tájékoztató jellegű. Kérjük, hogy az esetleges orvosi vagy egészségügyi diagnosztizálással vagy kezelési lehetőségekkel kapcsolatban konzultáljon orvossal vagy más egészségügyi szakemberrel. Az ezen a blogon szereplő információk nem helyettesítik az egészségügyi szakemberek tanácsát. A blogban található – konkrét termékekre vonatkozó – állítások nem alkalmasak betegségek diagnosztizálására, kezelésére, gyógyítására vagy megelőzésére.
